Hasznos tanácsok

A védőoltásokat olyan betegségek megelőzésére fejlesztették ki, melyek, ha kialakulnak, nehezen, vagy egyáltalán nem gyógykezelhetők....
Nem kell a szó szélsőséges, szinte negatív értelmében zöldnek lenni ahhoz, hogy az emberben felmerüljön az igény, hogy útjainkat...

Kérdezz, felelünk!

Oldalunkon az "Ügyelet" menüpontban minden fontos információ megtalálható az ügyeleti renddel kapcsolatban.

Üdvözöljük honlapunkon!

Lassan 2 évtizedes múltra visszatekintő rendelőnkben az állatok precíz, körültekintő ellátása során mindig igen lényeges szerep jutott a gazdikkal való kapcsolattartásnak. Tőlük tudjuk meg, mik kedvencük szokásai, ezek hogyan változtak, milyen tüneteket produkál az állat odahaza, illetve milyen változások történtek ed környezetében, életterében. Ezek nélkül az információk nélkül munkánk szinte elképzelhetetlen lenne. Nekünk ugyanakkor lényeges feladatunk, hogy a gazdikat részletesen és pontosan tájékoztassuk, akár beteg, akár egészséges állatról van szó. Ha valaki szereti az állatokat, még nem feltétlenül tudja, mivel tesz kedvencének jót, vagy jósszándékkal rosszat. Ugyan akkora felelősségünk van abban, hogy az új „családtag” kiválasztásával, tartással, takarmányozással, vakcinázással, féregtelenítéssel, neveléssel kapcsolatos kérdésekben segítsünk, mint abban, hogy a betegeket megfelelően ellássuk. Ez a „megfelelő ellátás” pedig szintén elképzelhetetlen a gazdikkal való kommunikáció nélkül: mi tájékoztatjuk őket, milyen betegsége van az állatuknak, mi lehet a kiváltó ok, hogyan zajlik a betegség, milyen kimenetelre számíthatunk. Tudniuk kell, milyen lehetőségek vannak a kezelésre, ezek milyen anyagi, lelki megterhelést jelentenek, valamint milyen időbeni lekötöttséget és ápolási, ellátási feladatokat rónak rájuk. Tisztázni kell, mit tudnak vállalni, mit nem, és ezen keretek között kell a szakma szabályai szerint a lehető legtöbbet tennünk az állatért. Ehhez gyakran hosszas beszélgetés szükséges a gazdikkal.

Eddig is igyekeztünk minden felmerülő kérdést megválaszolni, részletes tájékoztatást nyújtani mind személyesen, mind pedig telefonon. Honlapunk fő célja, hogy újabb kommunikációs csatornát nyisson az érdeklődő állatbarátok és rendelőnk között. Reményeink szerint a világháló segítségével se a térbeli elhelyezkedés, sem a rendelési idő szűke nem gördít akadályt a cél elé, hogy amire tudunk, arra kimerítően válaszoljunk. E mellett szívesen veszünk minden hozzászólást, történetet, információt, képet amit megosztanának velünk ill. rajtunk keresztül egymással.

Üdvözlettel: Daktary Állatgyógyógyászati Kft.

 

Munkatársaink:

Dr. Makainé dr. Fazekas Márta
ügyvezető igazgató, kisállat specialista klinikus szakállatorvos
Dr. Makai Árpád
tulajdonos
Dr. Dudás Zoltán
állatorvos, madárspecialista
Dr. Schwebl Kata
állatorvos
Rotter Marietta
asszisztens
 

Dr. Fazekas Márta
Kedves jelenetek az életemből:

Szüleim nagy örömére 1960-ban érkeztem e világra Kiskunhalason, de igen gyorsan lefárasztottam őket és a szomszédságban lakó családokat is az éjszakákon át tartó bömbölésemmel.
Az állatok szeretetét már kisgyerekkoromban különböző szituációkban „bizonyítottam”: begyűjtöttem és hazavittem kígyót-békát. Ovis koromban fülig ért a szám, amikor apukám elvitt a munkahelyére, és ott a nagyüzemi telepeken néhány tízezer naposcsibe közé beülhettem, máskor pedig újszülött kismalacokat illetve borjakat simogathattam.
Iskolásként már kezdtem haza hordozgatni az utca növényeit illetve állatait, ami nem csak tollas-szőrös jószágokat jelentett, hanem volt ott piros hasú gőte és imádkozó sáska is.
12 éves koromban kaptam életem első „komoly” anatómiai csipeszét és szikéjét a családunk egyik kedves ismerősétől, aki akkor állatorvos hallgató egyetemista volt. „Sajnos” kaptam egy Állatorvosi élettani gyakorlatok című tankönyvet is, amiben rengeteg békákkal kapcsolatos boncolás, kísérlet és gyakorlat volt leírva és lerajzolva. Ennek következménye az lett, hogy a családi házunk hatalmas kertjében élő összes békát a tudomány oltárán áldoztam fel, állandóan én is boncoltam és kísérleteztem (állatot akkor sem kínoztam: a közeli Patikában valószínűleg én voltam a legnagyobb „éter-felvásárló”, így éteres vattával altattam el az akkor még nem védett szegény békákat.)
Szegény családtagjaimat (egyikük sem áll közel az állatorvosláshoz) eléggé rémületben is tartottam az effajta „szorgoskodásommal”.
Középiskolás koromban két alkalommal kaptam rossz magatartásom miatt osztályfőnöki intőt (jogosan): egyik alkalommal a szünetben titokban telerajzoltam több osztálytársam füzetét és tankönyvét is jópofa kiselefánttal. „Osztályfőnöki intőben részesítem, mert osztálytársai füzeteit teleelefántolta.”
A másik alkalommal pedig az 1970-es években „divatos” honvédelmi oktatás keretében a városszéli laktanyába „száguldoztunk” barátnőmmel. Ő a Babetta kismotorján vontatott engem a biciklimen ülve. Sejtettük mi, hogy ez nem éppen szabályos az aktuális KRESZ- szabályok szerint, de késésben voltunk (akkor is állatok voltak az „okai”: lovasversenyen kissé elidőztünk). Pechünkre pont az osztályfőnökünket sikerült leelőznünk a „vontatásos szerelvényünkkel”, aki szép lassan kerekezett a laktanya felé. Hát persze, hogy újabb intő lett az elismerésünk.
Nyaranta a szüleim kívánságára („életre nevelés célját” szolgálták) pár hetet dolgoznom kellett. Többször is zöldségbolti eladóként munkálkodtam a helyi piacon. Életem első keresetéből egy „édes”, piros, pici írógépet vásároltam, amin az állatorvosi diplomám gépelt változata is elkészült (akkor még nem volt személyi számítógép), de ezután a következő vásárlásom alkalmával 3 db pelyhes kiskacsát sikerült beszereznem és titokban hazaszállítanom. Anyukám nem volt felhőtlenül boldog az elkövetkező egy hónapban, mert otthon semmiben sem segítettem, csak a kiskacsákat pesztráltam. De ezt is „tudományosan” végeztem. Elloptam anyukám konyhamérlegét és 2 naponta mértem a gyarapodásukat, sőt grafikonon is folyamatosan rajzoltam és kimutatásokat is végeztem velük kapcsolatban. „Pár” hetes korukban már szinte csak egész nap állandóan etettem őket és takarítottam utánuk naponta sokszor. Ekkor elutaztam egy hétre nyaralni, és mire újra hazaérkeztem addigra Anyukám „leegyszerűsítette” a helyzetet: elcserélte őket egy konyhakész, feldogozott állapotban lévő 1 db libára.